Ahogy egy jó kis bulváros anyag, pont úgy kezdődik ez a történet is. Két hete még nem sejtettem, hogy egyszer ebben az életben 250-nel fogok száguldozni, hogy átélem milyen 180-al bevenni egy kanyart, hogy kiderül, hogy egy Forma1-es autóba alig férek bele, és hogy egy általam teljesen ismeretlen férfit abban fogok segíteni, hogy egy 40 millliós kocsit -vagyis egy hófehér Porsche 911- megnyerjen Milánóban. Azt pedig kiváltképp nem sejtettem, hogy a szlalom pályán, nagy sebességnél igazán jó vagyok, nem úgy, mint a mélygarázsokban.

Aztán egy héttel ezelőtt megkeresett a Martini, hogy szeretnék, ha én utaznék ki a játékuk budapesti győztesével Milánóba. Merthogy lehetett játszani és nyerni, Európa minden országában ugyanazon feltételek mellett. Aztán a végén a nyertesek -segítőikkel együtt- Olaszországban találkoztak és ugyanazt a feladatot kapták. És hogy, kik voltak a segítők? A "country-sztárok". Igen, két hete még nem sejtettem, hogy "country-sztár" leszek.:) Így aztán Románia egyik leghíresebb és hivatalosan is legszebbnek választott férfi színészével, a cseh rádió sztárjával, a helyi Big Brother műsorvezetőjével és 14 ország képviselőjével együtt, a monzai pályánál, azon dolgoztam, hogy egy budapesti társasházkezelő, Németh Zsolt megnyerhesse álmai autóját. Álmai országában.

Péntek hajnali háromkor csörgött a vekker és reggel tízkor már egy milánói kávézóban ittam az espressomat. Olaszországot azóta imádom, amióta egy átkocsikázott hosszú éjszaka után kinyitottam a szemem Toscanában és egy régi kúria ablakán kipillantva, megláttam a levendularengeteget és azokat a gyönyörű olajfákat. Azóta több arcát is felém fordította már a város, de Milánó ismét teljesen új érzéseket hívott elő belőlem. Mostantól nálam "Ő" egyet jelent a száguldással és a Forma1-el. 

Merthogy az egész hétvégét ez ölelte fel. A Martini ugyanis a Williams csapattal visszatért a Forma1 világába. Őszinte leszek, két héttel ezelőtt még ezt sem tudtam, de ma már egészen biztosan Felipe Massának drukkolok. Pláne azok után, hogy egy picit beleszagolhattam az Ő világába is. Elsőként ugyanis egy Forma1-es szimulátor vezetés volt a feladatunk, amiben a monzai pályát kellett időre teljesíteni. Tekintettel arra, hogy Zsolt annak idején rally-versenyző volt, egészen jó esélyekkel indultunk. Ráadásul kívülről tényleg olyan könnyűnek tűnt az egész. Beleülsz, nyomod a gázt, néha visszaveszel, kanyarodsz és már kész is. Aztán amikor -szó szerint- belepasszíroztam magam a szimulátorba kiderült, hogy alig bírom megtartani a kocsit, hogy 200-al egy városi vezető nem tud bekanyarodni, és hogy az ebéd elfogyasztása nem volt a legnagyobb ötlet ezen a délutánon. Ettől függetlenül, virtuálisan sem követelt halálos áldozatot a szimuláció, ráadásul erősen a középmezőnyben végeztünk. Első feladat pipa.

Ezt követően a vizuális képalkotásé volt a főszerep, ahol az olasz életérzés, a martinitracing, lifestyle és Milánó témában kellett fotókat készíteni, természetesen a nyertes főszereplésével, csupán pár óra alatt. Miután ezt is kipipáltuk jöttek a kortes beszédek, amit egy 250-nel száguldó Porschéban kellett elüvöltenie, vagy éppen elénekelnie az aspiránsoknak. És itt ezen a ponton kell megjegyzeni, hogy a 250-nel száguldó autó sofőrje Ben Collins volt, aki mellett az anyósülésen ülni, -egy Porsche 911 Turbo S-ben- egy Top Gear rajongónak pont ugyanazt jelenti, mint egy divatőrültnek Alessandra Ambrosioval végivonulni a Victoria's Secret éves bemutatóján. A szó, amit keresel: hihetetlen!:)

Mindez pedig a vairanoi pályán történt, ahol amíg a zsűri visszavonult értékelni, a versenyzők szépen kipróbálhatták milyen érzés vezetni, egy Porsche Cymant, Macant és a Targa 911 Turbót. És bizony annak, aki a privát életében egy 92 lóerős, 1300 köbcentis, pici autót hajt, okoz némi meglepetést, amikor a sebesség belenyomja az ülésbe és úgy 5 másodperc alatt 100km/órával száguld. Éppen ezért, mielőtt a több tíz milliós csodajárgányokat átengedték nekünk, kötelezően szondát kellett fújni és a tesztpilótak sem szálltak ki a kocsiból. A jelenlétük pedig igazán megnyugtató volt, pláne úgy, hogy soha nem ejtették ki a szájunkon, azt hogy lassabban!!!

A nap végén pedig ott állt 14 ország versenyzője egy olyan értékű autóval szemben, ami jó eséllyel minden anyagi problémát megoldhat. Így amikor a grúz lány nevét kimondták, ő érthető módon olyan sokkot kapott, hogy az esemény után két órával a fülem hallatára még mindig időt kért, mielőtt aláírja a hivatalos papírokat. Annyira remegett ugyanis a keze, hogy alig bírta megfogni a tollat. Magyarország pedig a 8. helyen végzett!

Az indulás előtt pedig, ahogy a képeken is láthatjátok életmeben először - Zsolttal együtt persze- végignézhettem, élőben egy Forma1-es versenyt. Tekintettel arra, hogy abszolút laikus vagyos az autóversenyek világában, csak annyit merek leírni, hogy a rajtnak és a célba érésnek a hangja és a hangulata, örökre belém ivódott.

És, igen két hete még nem sejthettem, hogy ma erről fogok Nektek írni. Nagyon boldog vagyok, hogy mindezt átélhettem!

Cheers!:)

u.i:

Óriási gratuláció Németh Zsoltnak, aki nagyon ügyesen képviselte Magyarországot ezen a hétvégén!

Fotók: Martini, Tatár Csilla, Martini Terazza