Kifejezetten szkeptikusnak és meglehetősen racionálisnak tartom magam, ennek ellenére minden marketinges álma lehetnék, ugyanis egy ütős szlogennel engem be lehet fűzni. Ciki vagy sem, de így van. Így sok hülyeséget kipróbáltam már én is, de a történet végén mindig kiderült, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgok a leghasznosabbak. És ezeknek még ütős szlogenekre sincs szükségük.

Tegnap este amikor megérkeztem a Barabás Villába, abban azért szinte teljesen biztos voltam, hogy nem egy hivalkodó és megalomán bemutatóra megyek. A helyszín és a tervezők személye, már önmagában ezt sugallta.

Imádom amikor kreatív és tehetséges magyar nők összefognak és egymásból erőt, ihletet merítve alkotnak valami újat.

Biztos említettem már, hogy 26 éves koromig egyáltalán nem tudtam főzni. Noch dazu ez 26 éves koromig egyáltalán nem is érdekelt. :)  Aztán a Nagyi, az Anyukám és a netes szakácskönyvek, helyes útra tereltek. Ma már pedig az életemben külön élvezeti faktora van annak is, ha a konyhába töltöm el a délutánomat vagy éppen az estéim egy részét.

Volt idő, amikor csömöröm volt a témától. Egyszerűen az idegeimre ment, hogy mindenhonnan a fogadd el és szeresd önmagad mantra folyt. Mémként terjedtek az életigenlésre ösztönző idézetek, szakemberek és szép emberek kiabálták, hogy önmagad elfogadása, az önbizalom, a saját magadba vetett hit a záloga, a sikeres és boldog életnek. És innen már csak egy ugrás volt az, hogy igenis minden nő szép! Én pedig úgy éreztem, hogy egyszerűen ez nekem nem megy. Nem megy azért, mert bizonytalan vagyok így nem hiszi el nekem senki, hogy szeretem azt, amit kaptam az élettől.

Tatár Csilla vagyok 30 éves és 26 évig egyáltalán nem tudtam főzni. És tény, hogy 26 évig ennek semmi szükségét nem is éreztem. 16 évesen elköltöztem otthonról, 18 évesen elkezdtem az egyetemet és elkezdtem dolgozni is, majd 24 évesen férjhez mentem. Háztartást vezettem, takarítottam, mostam, elmentem bevásárolni és szuper rántottát és melegszendvicseket készítettem. Mindemellett pedig pontosan tudtam, hogy honnan rendeljek ételet, ha gyorsan szeretnék valamit az asztalra tenni. Szeretem a férjemét és éppen ezért a hazaérkezése előtt, mindig az összes gertyát meggyújtottam, hogy amikor belép az ajtón azt érezze, megfogta az isten lábát. (a többit nem részletezem :)) És ennyi. A lakásunkban a sütő gyönyörűen csillogott, a főzőlapon egyetlen folt sem volt és az én életem választottja egyszer sem panaszkodott.

Hajnali négykor ránéztem az autó hőmérőjére és 10 fokot mutatott én mégis úgy éreztem, hogy csontig hatol a hideg.:) Fáradtan az ember fázik. Fázik és éhes. Nálam pedig az első kávéig, hajnalban ez a két érzés váltakozik... úgy 10 perces rotációban. Budapest-Balatonfüred. 2 óra.... Ez a 2 óra pedig bőven elég arra, hogy mikroalvásokkal (nem, nem én vezettem) és a rádióból szóló hajnali rn'b -vel rákészüljek az előttem álló 180 percnyi élő adásra. A kitelepüléseknek már hagyománya van a Mokkások életében, ezúttal viszont már a nyári szezon kezdte előtt, megnyitottuk a Balatont. Azért, hogy mindenki lássa és azért, hogy évről évre, mindenki újra megismerhesse a magyar tenger adta lehetőségeket. Mert ugye a hekk, nem balatoni hal...:)

Ha a szüleimnél ebédelünk és az ebéd végén anyukám, egy ilyen csodát tesz le elénk az asztalra, akkor én rendre meg vagyok győződve arról, hogy Ő az egész délelőttjét a konyhában töltötte azért, hogy mi jóllakjunk. Majd az ebéd végén, a "Köszi Anya, nagyon finom volt!" mondat elhangzása után elterüljünk a kanapén és délután négyig vízszintesben emésztgessük a hasunkban lévő csodacuccokat! Ez a puffancs viszont egy olyan ebéd alkalmával készült, amikor desszert eredetileg nem is "járt" a menühöz. De én könyörögtem és Anya, 30 perc alatt összedobta, hogy aztán a szokásos forgatókönyv szerint, végigterülhessünk a kanapén.:)

Ezt pedig már én "dobtam" össze. És ha nekem sikerült, Nektek is fog!:) Recept a kép alatt!

Történt egyszer, hogy Eszter barátnőm az egyik pillanatról a másikra szinte mindenre allergiás lett. Tejre, tojásra, élesztőre, levegőre, pasikra, munkára...szóval tényleg besokallt. Bármit evett, ami az előbb felsoroltakat tartalmazta, azonnal szó szerint "elöntötték" a kis piros pöttyök. Mivel ő is édesszájú és szeret enni, kikísérletezett  magának egy sütit, ami nem allergizál, gyorsan elkészíthető és persze finom is. A bárati társaság és még az Anyukám is imádta, remélem, Ti is kipróbáljátok majd! Ja, azt mondtam már, hogy 20 perc alatt kész?:) Recept a kép alatt!

Vannak olyan témák, amik rendre az orrom elé kerülnek. A szerkesztők adásba teszik őket, a barátnőim mesélnek róla, a facebook falamon és a különböző blogokon keresztül osztódnak, vagy csak egyszerűen elő-elő törnek bennem bizonyos élmények hatására. Ezeket az "élményeket", olyan mondatok, szavak hívják elő, amik valahogy az egész életemre hatással voltak.