Időről időre trendi lesz bizonyos dolgok iránt érdeklődni. Régen például a konyha egy pici funkcionális helyiség volt a lakásban, ma már pedig a ház éke még akkor is, ha adott esetben a háziasszony fáradhatatlan a gyufát keresi, az amúgy totálisan automatizált konyhában. (nem vicc, volt olyan ismerősöm, akinek nem esett le, hogy az elketromos sütőhöz nem kell gyújtós) Szóval kitört a gasztroforradalom és menő lett az, ha tudsz főzni, ha szereted a konyhaművészeket és az is menő, ha pontosan tudod, hogy Irsai Olivér nem egy borász. 

Esküszöm, hogy nem a trendiség okán kezdtem el érdeklődni a borok iránt, hanem azért mert egyszerűen a szerelmese lettem. Ehhez pedig bőven elegendő volt egy villányi hosszú hétvége úgy négy évvel ezelőtt, amikor Bock Józsi bácsi körbevezetett a pincészetében, amikor Maul Zsolti órákat mesélt arról, hogyan születnek meg az igazán jó borok (és a címke hátoldalán olvasható versek) és amikor Gere Andi a naplementében nemcsak a szőlő mögött rejlő kemény munkáról anekdotázott, hanem arról is, hogyan lehet ezt az isteni gyümölcsöt, nemcsak a jó borokhoz, hanem az ételekhez és még a szépségápoláshoz is felhasználni. Egyszó mint száz a villányi emberek levettek a lábamról. Szó szerint...:)  Így innen egyenes út vezette egy alapozó borkurzusra.

Pár éve születésnapi ajándék gyanánt adtam a férjemnek egy alapozó borkurzust. (Már a neve is beszédes:)) Egyszerűen azért, mert kíváncsi voltam... Az egynapos tanfolyam alatt olyan nagyon mély ismeretekre ugyan nem lehet szert tenni, arra viszont tökéletesen elég, hogy megtanuld azt, hogy mit érdemes a borlapról vagy az üzletek polcairól választani. Hogy melyik ételhez melyik bor passzol és hogy Magyarország tájegységei, külön-külön milyen ízeket adnak.

A kurzuson, 12 különböző bor segítségével próbálja meg keresztülverni a "tanár", a "diákokon" a magyar bor alapismereteit és jó, ha már az elején tudatosítod magadban, hogy mindennek a végén vizsgázni kell! Az oklevél ugyanis csak akkor jár, ha az írásos teszten átment az ember. 12 bor és 12 óra után!:)

Puskázni pedig lehet a másikról - legalábbis én kísérletet tettem rá - pláne akkor, ha a jobbodon a saját öcséd a balodon pedig az apukád ül. Ennek a tanfolyamnak ugyanis az élvezeti értékét - a borokon túl- az is nagyban növelheti, ha a barátaiddal vagy a családoddal nevezel be rá. Mi a kettőt kevertük és így 3 év távlatából még mindig azt mondom, hogy ez az egyik legjobb szülinapi ajándék volt.:)

Oklevéllel vagy anélkül én a magam részéről nagyon örülök, hogy divat lett a magyar borvidékeket és borászokat ismerni és szeretni, hogy a gasztronómia szó hallattán ma már nemcsak a sznobizmus jut az emberek eszébe. Mert akiknek ezeket a finom borokat és ételeket köszönhetjük, azok igenis megérdemlik, hogy a figyelem középpontjában legyenek és menő legyen ismerni őket!:) 

Villány pedig csodálatos, télen is nyáron is. A borospincéivel, a fesztiváljaival, a borászaival, a gasztronómiájával az atmoszférájával. Ha még nem jártál arra, mindenképpen írd fel a bakancslistádra!

Irány Villány!

Csilla

Fotók: Tatár Csaba